Budapest Business Region

2009.05.09. - Szepesi Anita, Napi Ingatlan

A márciusi MIPIM óta szinte az egyetlen ingatlanpiaci sikersztori a BBR marketingklaszteré, a közelmúltban is újabb öt tag csatlakozott, közöttük a TriGránit. Tényleg ilyen vonzó a koncepció, vagy a válságban takarékra tett projektek miatt a fejlesztők ráérnek ilyesmivel foglalkozni?

Éppen hogy nem érnek rá, mert éleződik a verseny, és sokkal több munka, tárgyalás árán lehet ugyanazt az eredményt elérni, amit korábban. A BBR-rel pedig még az alapoknál tartunk. Tény azonban, hogy megérett az idő a fejlesztők, az állam és az önkormányzatok összefogására a hatékonyabb nemzetközi megjelenés érdekében, és valóban siker, hogy ezzel az összefogással az eddigi gyenge közepeshez képest erős közepesre, négyes alá javítottuk ennek a régiónak a marketingkommunikációját, amely mögé ma már szinte a teljes magyar ingatlanfejlesztői szektor felsorakozott. Kitágítottuk a határokat, meghatároztuk és újrapozicionáltuk Budapest régiós szerepvállalását. Úgy gondoljuk, hogy Budapest 50-100 kilométeres vonzáskörzetének a fejlődése együtt kell hogy mozogjon a fővároséval. Vagyis a Győr, Székesfehérvár, Kecskemét, Eger vonalon belüli fejlesztéssel foglalkozó cégeknek és fejlesztőknek itt a helyük.

Miért pont klaszter?

Mert ez az a forma, amelyben a versengő cégek egy közös cél érdekében együttműködnek, a közös cél pedig a piacszerzés. Piacot akarunk elvenni Lengyelország, Csehország, Ausztria, Románia és Bulgária elől. Készülünk arra, amikor újra lesz finanszírozás a piacon és erősödik a nemzetközi és hazai ingatlanpiac is. A BBR azt akarja mindenképpen kommunikálni, hogy ez a lokáció nem változott, jó hely a befektetőknek és ingatlanfejlesztési szempontból is remek lehetőségeket rejt.

A közös szereplés nyilván olcsóbb a cégeknek.

Ha egyedül áll ki valaki, kiállításonként 50-60 millió forintot kell áldozni. A MIPIM-en az egész stand költségvetését tudtuk kihozni 80-100 millió forintból, ezen a nyolc kiállító partner osztozott. Ám túl azon, hogy olcsóbb így megjelenni, sokkal demonstratívabb is. Nem hiszem, hogy bármelyik fejlesztő meghívhatná a gazdasági minisztert és a főpolgármestert egyszerre. Ebben az összefogásban van perspektíva, így lehet olyan rendezvényeket támogatni, mint az end-users lunch(végfelhasználói ebéd), és a nemzetközi sajtó számára is érdekes, életképes eseményeket generálni.

Egy évvel ezelőtt, amikor alakultak, még más volt a gazdasági környezet, azóta kitört a válság, ez mit jelent a BBR szempontjából?

Még költséghatékonyabban kell megjelennünk. Cannes-ban a 80 millió forintos megjelenés értéke 140-150 millió forintnak megfelelő felület volt, vagyis jól alkudott a klaszter menedzselésével és operatív szervezéssel megbízott Aera Property Marketing. Itthon pedig jól lehet érvelni a válságra adott egyik válaszként a BBR-rel. A fejlesztői összefogás végső célja mindenképpen az, hogy fejlődést, növekedést és megerősödött pozíciót foglaljunk el a kelet-közép-európai régióban. Hosszabb távon azt tervezzük, hogy nagyjából egymillió euróból, 250-300 millió forintból létrehozunk egy olyan stabil utazó BBR-pavilont közel 150-200 négyzetméteren, amellyel a világon bárhol megjelenhetünk a következő öt évben. Akkor lenne felhőtlen a jövő, ha azok az állami, önkormányzati szereplők, akik pénzügyileg támogatni tudják a BBR-t, megértenék, hogy egy ilyen konstrukció mekkora fejlődést generálhat, és például egy end-users lunchön nyolcvan olyan vállalati döntéshozóval találkozhatunk, akikkel más körülmények között nehezen. Közülük egyébként hattal, köztük az Alstommal, a 3M-mel, és a Diorral már zajlanak a tárgyalások.

A régiós központok idehozataláról?

Szerintem most van az a pillanat, amikor a Budapesti Üzleti Régió adottságai hatékony kommunikációjával Bécsből el lehet hozni a régiós szereplőket. Ezért fontos, hogy a BBR térségfejlesztési koncepcióján belül el tudjuk magyarázni a befektetőknek, hogy ez miért jobb helyszín bármelyik más kelet-közép-európai városnál. Szerencsére nálunk a legalacsonyabbak a régióban a bérleti díjak, és az elmúlt tíz év minden egyes régiós felmérése szerint közgazdasági képzésben és informatikában ez a legfejlettebb térsége Kelet-Közép-Európának, emellett a három és fél milliós metropolis - a BBR ugyanis három és fél milliós vonzáskörzettel dolgozik - a maga vásárlóerejével, szépségével is megfelelő érv. Az őszi Expo Realra talán már kikristályosodik a tárgyalások eredménye.

Cannes-ban nagyon sokan éppen ezekkel a régiós összefogásokkal operáltak. Van esély kiemelkedni a mezőnyből?

A kelet-közép-európai régiós versenyben igen, de a fő cél Európa top tíz lokációjába kerülni Budapesttel. Amúgy pedig azt találtuk ki, és nagy erőkkel dolgozunk is rajta, hogy a jövő évi MIPIM-en a kelet-közép-európai régió iránt érdeklődő befektetőknek szervezünk ebédet, az end-users lunch mintájára. Az a célunk, hogy aki a térségben gondolkodik, az elsősorban ide jöjjön, legalábbis a mi ajánlatunkat hallgassa meg először.

Mi a BBR válasza az ország negatív megítélésére?

A MIPIM-en mindenkit arra biztattam, hogy jöjjön és hallgassa meg a gazdasági minisztert. Ezért nagy jelentőségű, ha a mindenkori gazdasági miniszter egy ilyen helyszínen ott van, vállalja a gazdasági helyzetet, és megpróbálja elmagyarázni jövőbeni partnereinknek, hogy mit tervez. Egyébként pedig az a feladatunk, hogy projektjeinket minél jobbá tegyük és a lokációt hangsúlyozzuk. A nehéz helyzetben nekünk fejlesztőknek is el kell indulnunk valamerre. Két irány van. Vagy meg sem jelenünk, mint Bukarest, amely ki sem jött a kiállításra, ezzel leírta magát a befektetői térképről, vagy kitalálunk egy hatékony, közlésmódjában és stílusában is újszerű kommunikációt, ami azt sugallja, hogy itt van lehetőség most is befektetni, van összefogás és képviselete a jövőbeni befektetőknek. Mi ezt az utat választottuk.

Ez a kommunikáció felül tudja írni az országról kialakult képet?

A gazdasági képet nem, de legalább nem fordultak el eleve tőlünk, hanem érdeklődtek és érdeklődnek, hogyan is látjuk mi ezt a helyzetet.

Hogyan tovább?

Investor road show-t szervezünk a BBR-tagok projektjeinek bemutatásával. Tokióban már tárgyaltunk, és a következő egy-másfél évben az ITDH-val közösen négy-hat európai helyszínre szeretnénk eljutni. A május 28-i közgyűlésen leteszünk a tagok elé egy egyéves programot, közben dolgozunk a következő három-öt év céljain is. Júniusban pedig Milánóban szerepel a Budapest-stand. A tagtoborzás ideje lassan lejár. Október végén még hatan voltunk, most 26 tagja van a BBR-nek. A növekedésen túl az a lényeg, hogy mindenki találja meg azt a lehetőséget, hogy ő személyesen hogyan profitál belőle és pontosan értse a fő stratégiai célt.

A MIPIM egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy mikor jönnek vissza a befektetők, illetve mikor lesz újra finanszírozás.

Nem jönnek vissza a befektetők, vissza kell őket hozni. Ez egy teljesen megváltozott helyzet, amire a BBR investors road show-ja, az investors lunch és a folyamatos kapcsolattartás a jó válasz. A válság legfőbb üzenete, hogy versenyhelyzetben nagyon gyorsan kell reagálni. Nagyon jó lenne, ha a bankokkal is kommunikálhatnánk, de még nem tartunk ott. Alternatív forrásbevonási lehetőséget jelent közvetlenül a tőketulajdonosokhoz menni, ez is napirendre kerülhet. Világszerte kezdenek összeállni magánemberek vagy cégek tőketársulásai a profit és a jó hozamok elérése érdekében. Ez más, mint a régióba érkező, két és fél éves megtérülést, két számjegyű hozamokat kereső hiénatőke, amire nincs szükségünk, mert lerontja a projektek minősítését, miközben azok nem változtak. Ami kiemelkedően jó volt három éve, az ugyanolyan jó most is, csak a gazdasági környezet más, úgyhogy hinni kell magunkban és menni előre.