Szolidaritás és kreativitás – A bogotái példától a budapesti álmokig
2009.05.07. - Sümegi Noémi, Heti Válasz
Nem kevesebbre vállalkozott a Heti Válasz urbanisztikai konferenciája, mint hogy hatékonyabb párbeszédet kezdeményezzen a különböző területeken működő, ám egyként a várostervezésben érdekelt szakemberek között. A tanácskozás résztvevői arra keresték a választ, hogyan lehet versenyképessé és egyben élhetővé tenni egy várost.
Demográfiai változások, fenntarthatóság, mobilitás és klímaváltozás - Aczél Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke szerint ezek az urbanisztika kihívásai a XXI. században. A Kreatív várostervezés címmel megrendezett tanácskozáson úgy vélte, a növekedés nem egyenlő a fejlődéssel, s a városok versenye helyett jobb megoldás lenne a kölcsönös előnyökön alapuló munkamegosztás, a városhálózati kapcsolatrendszer kialakítása. Lukovich Tamás urbanisztikai szakértő szerint az a város lehet sikeres, amelyik gazdasága és kultúrája révén bekapcsolódik a globális hálózatokba, emellett pedig - terekkel, korzókkal, kávézókkal - jó életminőséget, spontán találkozási lehetőségeket biztosít a saját polgárainak.
Lukovich Bogotát hozta fel példának, ahol a szegénységgel, a bűnözéssel, az üzleti és az autós lobbival kellett megküzdeniük az élhetőbb környezetért. A város legendás polgármestere, Enrique Peńalosa elképzelésének lényege az volt, hogy az emberi lény: szent. Letiltotta az autókat a járdákról, átalakította a közösségi közlekedést, a szűkös költségvetésből pedig először a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak szánt utak készültek el. A tét számunkra is nagy: vagy integrálódunk a nagyvárosok globális hálózatába, vagy provincialitásba süllyedünk. A bogotái példából kiderült: nem a pénzen múlik egy város sikere. A lényeg az együttműködés, a kreativitás és a szolidaritás. Szociális bérlakások nélkül például nincs sikeres város, a befektetőket pedig bónuszrendszerben kell ösztönözni arra, hogy kivegyék a részüket a szociális fejlesztésekből. Bogotá lakói tíz éve reménytelen helyzetben voltak, és gyűlölték a városukat. Ma boldogok, visszanyerték önbecsülésüket, és tudnak bízni a jövőben.
A konferencia másik külföldi példáját Gilles de Mont-Marin, a párizsi Rive Gauche fejlesztési projekt igazgatója ismertette. A franciák városfejlesztési elképzelései hosszú távra szólnak: a Szajna bal partjának kiépítésével megbízott Semapa céggel 25 évre szóló szerződést kötött a városvezetés, és bár az 1991 óta tartó munkálatok során három polgármesterrel is együtt kellett dolgozniuk, egyik sem kérdőjelezte meg a tervek irányát és szükségességét.
A párizsi példa Zoboki Gábor építész szerint azért is irigylésre méltó, mert olyan egyszerűnek tűnik a különböző felek együttműködése, mint az egyszeregy. Pedig a francia főváros hasonló kérdésekkel szembesül, mint Budapest: szeretnék egyre inkább visszaadni a polgároknak a folyót, nekik is figyelniük kell a történelmi emlékekre, és ott is most kezdődik vita arról, hogy az élettér növelése érdekében épüljenek-e magas házak. Gilles de Mont-Marin hangsúlyozta: a lakókkal való egyeztetés nélkül semmit sem lehet megvalósítani.
A jobb együttműködésre nálunk is szükség lenne - ez volt talán a konferencia egyik legfőbb tanulsága, amellyel minden résztvevő egyetértett. "Budapest ma sarokról sarokra, tömbről tömbre épül, nincs egységes vízió, amihez igazodni lehetne. Pont fordítva történik minden, mint Párizsban" - mondta Zoboki. Szerinte Budapest ma olyan, mint egy nagy karácsonyfa, amire mindent ész nélkül feldobunk, míg egyszer el nem dől. A közös gondolkodás elindítására hozták létre többek között Varga-Ötvös Béla városközgazdásszal, Liszkay Krisztina várostervezővel, Demeter Nóra építésszel és Illy Péter ingatlanfejlesztési tanácsadóval a Budapest Esszencia munkacsoportot.
A Heti Válasz konferenciáján szót kaptak az ingatlanfejlesztők is, akik szintén szeretnék, ha kiszámítható környezetben dolgozhatnának. Dános Pál, az SCD Group ingatlanfejlesztési igazgatója arról beszélt, hogy miután megszerezték a Hűvösvölgy és Pasarét közti területet, most tervezik, hogy milyen módon fogják fejleszteni. Takács Ernő, a Talentis Group elnöke ennek éppen az ellenkezőjéről számolt be: ők már meglévő céljaikhoz, egy tudásalapú térségfejlesztéshez kerestek ideális helyszínt, amit aztán a Zsámbéki-medencében találtak meg. Takács Péter, a Tópark projekt értékesítési igazgatója szerint átalakulóban vannak az irodai munkahelyekkel szembeni elvárások: az emberek már nem szeretnek üvegkalitkában dolgozni. Gulyás Kovács Gergely, a soroksári Duna-ágon fejlesztő DunaCity vezérigazgatója pedig ehhez csatlakozva elmondta, hogy 26 cég részvételével megalakult a Budapest Business Region együttműködés.
A tanácskozáson Finta József építész a budapesti anomáliákról szólt. A Vörösmarty téri irodaház alsó szintje például - az eredeti tervekkel ellentétben - "átjárhatatlan lett néhány rongybolt miatt", mégsem emelt szót ellene senki. Beszélt az Árpád híd pesti hídfőjénél megépült irodaházakról és Zaha Hadid időről időre előkerülő terveiről is. Szerinte a - koszos, graffitis, dezorganizált, tompított ritmusban élő - város régiós vezető szerepe elveszni látszik, és ez már nemzeti tragédia. "Budapest vesztésre áll a csatában" - mondta.
Ahogy Zoboki Gábort "torkon ragadta" a bogotái sztori, amelyben elutasították a japán szakemberek ötletét, akik újabb és újabb autóutakat és felüljárókat javasoltak nekik, úgy Beleznay Évának, Budapest megbízott főépítészének Gilles de Mont-Marin beszámolója volt tanulságos, például a kisajátításokat illetően. Budapesten létező probléma a jogszabályi és működési eszközök koordinálatlansága, az, hogy a kezdeményezés a magánszféránál van, s hogy a beruházásoknál egy a lényeg: minél több négyzetmétert beépíteni. Nem elég komplex a gondolkodás, és nincs meg a vita kultúrája sem: így gyakran nem lehet megtalálni a közös jót. A párbeszédet segítheti a Studio Metropolitana által indított Futurbia Budapest program.
Ezzel együtt a főépítész számos sikeres budapesti projektről is beszámolt az új városközpontoktól a Budapest Szíve programon át a belső városrészek rehabilitációjáig. A cél: visszaadni a városi élet presztízsét. Az egyre több autó kiszolgálásával minden európai nagyváros "elrontotta" a helyzetét, s most mindenütt vissza akarják nyerni a várost a lakók számára. Hogy ne zajos, koszos és zsúfolt, hanem tiszta, biztonságos és zöld környezetben élhessünk, Budapest pedig ismét a Duna fővárosa lehessen.
