Interjú Németh Bálinttal a Radiocafen
2011. március 10.
A Budapest Business Region borkóstolóját követően Németh Bálint élőben jelentkezett tegnap este a MIPIM-ről, a Radiocafe Ingatlanadó című műsorában. A műsorvezetők, Pilisi Konrád és Csuja László, közel 20 percen keresztül faggatták a BBR alelnökét, hogyan látja a régió és Magyarország szempontjából az idei MIPIM-et, illetve, hogy mik a kilátások a magyar ingatlanpiacon. A teljes interjút meghallgathatják audio galériánkban is (az oldal baloldalán).
R: Szakmai szempontból, hogyan látjátok az idei MIPIM-et?
N. B.: A piac abszolút kezd magához térni, de nem Magyarországon. Ha Kelet-Európáról beszélünk. akkor kiemelten beszélnek Lengyelországról és Csehországról. A román piacok kevésbe kedveltek, mint a megelőző években, a magyar piacról azonban már említést sem tesznek - mintha már egyáltalán nem működne a hazai ingatlanpiac vagy az ország gazdasága. Ebből a szempontból kiemelkedő fontossággal bírt Tarlós István személyes jelenléte, és az, hogy három teljes napot rászánt erre a nívós befektetési, ingatlan és városfejlesztési vásárra. A MIPIM kiemelt vendégeként, kedden ő nyitotta meg a Budapest standot. A mai napon pedig a Polgármesterek Think Tank elnevezésű rendezvényén vett részt. Tényleg képviseli a várost és közvetetten az országot is.
R: Egy stand egyértelmű információs csatornája annak, hogy a jelenlévők jobban megismerhessék az adott régiót. Mennyire jön át Budapest üzenete, mert kicsit elkeserítő az a tény, amit az előbb említettél?
N.B.: Az utóbbi időben sok leminősítés volt Magyarországgal kapcsolatban. Azért nem beszélnek róla, mint potenciális üzleti desztinációról, mert a minősítők és kockázatelemzők nemzetközi világában az a közhiedelem terjedt el, hogy Magyarországon nem érdemes üzletelni. Ez egy nagyon veszélyes üzenet, mert a hit és a bizalom elvesztésével egy alulértékelt szituáció jön létre. Mi sokkal többet érünk valójában, mint ahogyan a piac értékel minket. Ez a helyzet pedig alapvetően kommunikációs és promóciós deficitből jött létre. Sajnos nem beszélgetünk megfelelően például azoknak a minősítő intézményeknek a szakembereivel, akik a statisztikákat és a tényeket egyoldalúan interpretálják. Ezeknek a tényeknek azonban van egy másik oldala is. Nem biztos, hogy szabad ennyire homogénen szemlélni a folyamatokat. Ez egy nagyon fontos feladat. A Budapest Business Region egyik alapvető célkitűzése is az volt, hogy pontosan az ilyen jellegű nemzetközi kommunikációt és promóciót vállalja fel.
R: Amikor a 2000-es évek elején úgymond szárnyalt a magyar ingatlanpiac, akkor volt komolyabb érdeklődés Magyarország irányába?
N.B.: Abszolút volt, de ehhez hozzátartozik az is, hogy szükséges egy megfelelő városstratégia is. A tudatos város rendelkezik egy vízióval, és annak a víziónak a tükrében fogalmazza meg az ingatlanfejlesztési projektjeit. Ha egy város nem rendelkezik jövőképpel, akkor nem fog nagyobb forgalmat generálni, nem hoz létre gazdasági értéket. A kommunikáción túl fontos elem az is, hogy a város végre megfogalmazza önmagát. Ez egyébként működött a 19. század végén, és az akkori vízió fényében fogalmazták meg az Andrássy utat, majd létrehozták a Lánchidat és így tovább. Ezt a filozófiát kell ismét alkalmazni. Az összes nyugati város a magánszektor és önkormányzatának összefogásában felrajzol egy jövőképét, azért, hogy versenyképes legyen. Utána ezt megvalósítja, hiszen a cél az, hogy sikeres városunk legyen, ahol öröm élni, öröm dolgozni és ahová öröm befektetni. Erre minden potenciálunk megvan, azonban jelenleg konkrét lépésekre van szükség.
R: Azt gondolom, hogy nincs igazából szégyenkeznivalónk, de mi a lengyel csodának a kulcsa? Miért teszik szívesebben a nagy világcégek székhelyüket Varsóba vagy Prágába? Miért generál nagyobb érdeklődést befektetői szinten Varsó, mint Budapest?
N.B.: Ez egy nagyon nehéz kérdés. Alapvetően nem az mérvadó, hogy Magyarországnak mindössze 10 millió lakosa van, a lengyel lakosság pedig már ennek a többszöröse. Az ingatlanpiacon vonzáskörzeteket nézünk, illetve az adott vonzáskörzet hova hat ki. A Budapest Business Region területén realizálódik Magyarország GDP-jének a 70 százaléka. Önmagában Budapest teljesen versenyképes Varsóval. Itt sokkal inkább abból kell kiindulni, hogy miért mennek oda az emberek. A valuta és egyben az ország gazdasága sokkal stabilabb, képzettebb, flexibilisebb humánerőforrással bír.
R: Olcsóbb is?
N.B.: A magyar bérek alapvetően kompetitívek tudnak lenni, viszont nincs meg az a kultúránk hogy, bevonzzuk például a balkáni piacokat. Ahogy Varsóból elérnek egy Lengyelország határán túlnyúló, 60 millió embert lefedő piacot, úgy nekünk is jó lenne, ha sokkal hatékonyabban tudnánk elérni egy erdélyi, egy szerb vagy egy horvát piacot. Egy kétmilliós Szlovénia döbbenetes gazdasági eredményei mögött nem csak egy szlovén felvevőpiac áll, hanem annál egy sokkal tágabb. Nagy kérdés, hogy a magyar cégek mennyire mernek majd kilépni az országhatáron kívül, munka kapcsán, természetesen nem elköltözve. Ami a nemzetközi cégeinket illeti, pedig mennyire tudunk egy hatékony adórendszert, egy hatékony gazdaságot felépíteni, hogy igazából egy kiszámítható működés érdekében a nagy világcégek Budapestre jöjjenek és ne máshová. Ez abból a szempontból fontos a gazdaságunk számára, hogy ezek az internacionális vállalatok hihetetlen mennyiségű munkaerő tudnak felszívni, ezért nagy mennyiségű ingatlan-beruházást igényel és indukál a jelenlétük.
R: Megfigyeltem, hogy ilyenkor személyesen tapasztaljátok az ország megítélését és helyzetét, erre helyeződik a fókusz. Ugyanakkor szerintem nem is bánjátok ezt, hiszen ilyenkor látszik, mik azok a lyukak, amiket még tömködni kell, és gyakorlatilag erről számoltál be Te is. Mindezek ellenére sikeresnek ítéled a jelenlétet?
N.B.: Igen, abszolút sikeresnek ítélem. Sőt, azt gondolom, fontos volt megjelennünk. Nagy jelentőséggel bír, hogy itt van Tarlós Úr személyesen, mert megmutatjuk magunkat, és nem egy Balkánhoz sorolnak minket - akik abszolút nem jelennek már meg - hanem a folyamatos megjelenésünk miatt, egy cseh vagy egy lengyel piachoz. Pszichológiailag nagy a jelentősége egy ilyen megjelenésnek, de még inkább azért, mert így a magyar üzleti szereplők is láthatják, hogy hol tart a piac, mi a realitás. Az igazságnak, a realitásnak nagy gyógyító ereje van, hogy igenis össze kell szedni magunkat, nem egymás ellen kell dolgoznunk, hanem összefogva, és ennek a gyümölcse tulajdonképpen a Budapest Business Region, ahol privát cégek és a főváros együttműködésében jön létre egy-egy ilyen projekt, mint ez a mostani kiállítás is. Mindenki a kis, viszonylag alacsony hozzájárulásával egy közös értékes megjelenést hoz létre. Erre van szükségünk igazából.
R: Köszönjük, hogy itt voltál, Bálint, és további sikeres MIPIM-et kívánunk Nektek és a Budapest Business Regionnek!
